A történelem jelentős része olyan emberekről szól, akik elsőként tettek meg valamit, amit mások nem mertek, vagy egyszerűen nem jutott eszükbe. Koruk előfutárai voltak ők, akik jó esetben a világ fejlődését szolgálták. Ilyen ember volt Mary Wollstonecraft, a feminizmus egyik első úttörője, az újkori nőjogi mozgalmak elindítója is.

Mary Wollstonecraft valódi polihisztor volt: íróként, filozófusként és feministaként is jegyzik. Az, hogy végül a női jogok harcosaként vált igazán ismertté, még a gyermekkorából eredeztethető.

1759. április 27-én született Londonban, gazdag család sarjaként. Azonban apja miatt hamar elszegényedtek. A férfi erőszakos ember volt, részegen gyakran verte feleségét, akit sokszor Marynek kellett megvédenie. Már apja viselkedése is nagy hatással volt életfilozófiájára, mely szerint a nők egyenlő jogokat érdemelnek. Testvérei felé is hasonló „anyai” érzésekkel viseltetett: 1783-ban meggyőzte Eliza nővérét, hogy meneküljön szerencsétlen házasságából, mindezt egy olyan korban, amikor ezt a társadalom még mélyen elítélte. Később ketten iskolát alapítottak, és az itt szerzet tapasztalatai alapján írta meg Mary a Gondolatok a lányok neveléséről című munkáját. Ezt követően egy főúri családnál dolgozott nevelőnőként, ahol új nevelési módszereinek köszönhetően igen nagy tiszteletnek örvendett. Évekkel később került a haladó szellemű könyveket megjelentető Joseph Johnson kiadóházhoz fordítóként és irodalmi tanácsadóként. Itt olyan, ma már klasszikusként emlegetett költőkkel ismerkedett meg, mint William Blake és William Wordsworth.

1792-ben publikálta leghíresebb, ma már a feminizmus alapművének számító A nők jogainak követelése című könyvét, amelyben a nemek egyenlőségét hirdeti. Ebben kigúnyolja azt az idejétmúlt felfogást, mely szerint a nők csinos, ám önállótlan teremtések. Wollstonecraft már ekkor amellett érvelt, hogy megfelelő iskolázással a nők öntudatra ébrednek, és szellemi teljesítőképességük semmiben sem marad el a férfiaké mögött.

Szerelmi életét is meghatározta életfilozófiája: Párizsban ismerkedett meg az amerikai Gilbert Imlay kapitánnyal, akitől lánya született, ám kapcsolatuk ennek ellenére 1795-ben megszakadt. Későbbi társa, William Godwin maga is radikális író és filozófus volt. Mindketten elvetették a házasság intézményét, csak azt követően keltek egybe, hogy Mary teherbe esett. Néhány nappal második lánya születése után, 1797. szeptember 10-én gyermekágyi lázban hunyt el. 1798-ban férje kiadta kéziratban maradt, befejezetlen munkáját. A Maria, avagy a nők tévedései című mű hatalmas felháborodást váltott ki, mert a nők szexuális vágyait helyezte a középpontba, és szerzője azt is kifejtette, hogy nem a vágy, hanem annak tagadása az, ami megalázó és feslett.
Nem fér kétség hozzá, hogy ez volt Wollstonecraft legradikálisabb műve.

Érdekesség még, hogy második lánya, Mary Shelley (férje Percy Shelley, az angol romantikus költészet egyik legjelentősebb képviselője) szintén világhírűvé vált: élete legnagyobb munkája a mára számtalanszor feldolgozott Frankenstein. A műből több film is készült. És bár azoknak nem leszünk versenytársai, de éppenséggel mi is forgatunk egy filmet: egy olyan háborúról szól, amiről túl kevésszer esik szó. Előzetesét alább megtekinthetitek.